Mindenlehet blog és Önéletbaj blog

önéletbaj

Üdvözöllek a blogomon, Papp Ákos vagyok és ebben a virtuális kocsmában a sör-vodka mellett Ökrös bácsi, a kocsmaszociológus osztja az észt. Mondanom sem kell, hogy itt semmi nem kitaláció, elég saját élményt szereztem életem egy kemény szakaszában. Kapcsolat: pappakos65@gmail.com

Friss topikok

  • kzoltana: Biztatnánk Ádert, ha nem tartanánk attól, hogy újra megvezetnek bennünket, hogy ez nem más, mint s... (2012.05.03. 13:48) özv. szabó néni a mi köztársasági elnöknőnk
  • önéletbaj: @zelmavagyok: Köszönöm, vezetek egy másik blogot és ott van egy rövid írás "Kocsmaszociológia" cím... (2012.04.27. 10:02) Öt lépcső
  • lüke: ez jó:) ez az önéletbaj:) -morbus hungaricus (2012.03.13. 05:17) A dolgok alakulásának értékelése
  • TrueY: @önéletbaj: Én miden esetre szurkolni fogok, hogy javulj meg! "hosszútávon" A hosszú táv definíci... (2012.02.24. 09:55) Már meghalni sem érdemes
  • TrueY: @önéletbaj: Azt hiszem inkább, hogy onnan repülhetne. A miniszteri bársonyszékből sajnos nem. Ott ... (2011.12.05. 11:12) Jenci számol

Linkblog

Blogtulajdonos

© Papp Ákos, 2010

Az önéletbaj blogon található írások non-profit célból forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók. Kereskedelmi célú felhasználásához hozzájárulásom szükséges.

Ide is ellátogathatsz: mindenlehet

Vidéken szép az élet

2011.03.14. 16:04 önéletbaj

Ez az atomsugárzás nagyon odabaszta Jenci hangulatát. Szentül meg van győződve, hogy tegnap este, amikor elájult, akkora sugárdózist kapott, hogy valóságos atomtemetővé  változott és ez a sugárzó fájdalom is az agyából csak ennek lehet a következménye. Aztán most egymásután dönti magába a hűtőfolyadékot csapolt sör formájában, mert fél hogy felrobbannak a belső reaktorok, a rádió is ezt magyarázza állandóan. A fene sem tudja, tényleg jó az elővigyázatosság, így inkább mi is elkezdünk sörözni. Aztán szépen kezd összeállni a kép. Bazdmeg Jenci tegnap muternál voltunk vidéken. Emlékszel? Persze emlékszem, pörkölt volt nokedlivel. Na, ja, muter vendégszerető az szent igaz, és nem is volt gond az evéssel.  A bajok akkor kezdődtek, amikor átballagtunk a kocsmába, aztán meg egy másikba. A régi haverok meg  poharaikat markolászva, mint valami kis ólomkatonák, pontosan ugyanúgy álltak a pultnál, ahogyan annak idején, csak éppen megöregedtek kissé, meg talán kopottabb ruhákban is voltak, de amikor megpillantottuk egymást, akár egy varázsütés, vagy inkább, mint egy kis japán atomerőmű villanása, úgy törtek ránk a régi emlékek. Szóval, abban a pillanatban, már biztos voltam, hogy nehéz nap vár ránk. Nincs is mit tagadni, történt egy s más, de végül is megúsztuk szerencsésen, épségben hazaértünk, aztán most rakjuk össze emlékmozaikokból ezt a tegnapi napot. No, ha majd összeáll a kép, és lesz egy kis időm, akkor erről a kis vidéki kalandról fogok mesélni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://oneletbaj.blog.hu/api/trackback/id/tr932738813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.