Mindenlehet blog és Önéletbaj blog

önéletbaj

Üdvözöllek a blogomon, Papp Ákos vagyok és ebben a virtuális kocsmában a sör-vodka mellett Ökrös bácsi, a kocsmaszociológus osztja az észt. Mondanom sem kell, hogy itt semmi nem kitaláció, elég saját élményt szereztem életem egy kemény szakaszában. Kapcsolat: pappakos65@gmail.com

Friss topikok

  • kzoltana: Biztatnánk Ádert, ha nem tartanánk attól, hogy újra megvezetnek bennünket, hogy ez nem más, mint s... (2012.05.03. 13:48) özv. szabó néni a mi köztársasági elnöknőnk
  • önéletbaj: @zelmavagyok: Köszönöm, vezetek egy másik blogot és ott van egy rövid írás "Kocsmaszociológia" cím... (2012.04.27. 10:02) Öt lépcső
  • lüke: ez jó:) ez az önéletbaj:) -morbus hungaricus (2012.03.13. 05:17) A dolgok alakulásának értékelése
  • TrueY: @önéletbaj: Én miden esetre szurkolni fogok, hogy javulj meg! "hosszútávon" A hosszú táv definíci... (2012.02.24. 09:55) Már meghalni sem érdemes
  • TrueY: @önéletbaj: Azt hiszem inkább, hogy onnan repülhetne. A miniszteri bársonyszékből sajnos nem. Ott ... (2011.12.05. 11:12) Jenci számol

Linkblog

Blogtulajdonos

© Papp Ákos, 2010

Az önéletbaj blogon található írások non-profit célból forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók. Kereskedelmi célú felhasználásához hozzájárulásom szükséges.

Ide is ellátogathatsz: mindenlehet

Mindenhol megszülethet

2016.12.24. 12:05 önéletbaj

Talán otthon már díszítették a fát, mert oda megy a Jézuska, de mi itt a pult előtt Ökrös bácsival azt számolgattuk, vajon futja-e még egy körre. Nem volt annyira késő délután, hogy Pirike hazazavarjon minket, amikor egy ismeretlen férfi lépet a kocsmába. Elegáns ruhában, jámbor arckifejezésével nem nagyon illett a képbe, azt mondta már nem szokott ilyen helyekre járni, mivel nem iszik, de most erre van dolga. Csupán teát kért és tök józan volt. Mink ámultunk ezen a csodán söröspohárral a kezünkben. Ő békésen kortyolgatta a gőzölgő italt és valami különös szeretet áradt belőle, ezért kicsit közelebb ültünk hozzá.

Érdeklődve kérdezte, hogy ugye mink vagyunk azok akik itt várjuk a csoda megszületését.  Nagyot néztünk, mert tényleg arra vágyunk és Jenci azt felelte, hogy bár jönne, de Messiás nemigen jár erre felé, pedig jó lenne ha egyszer ide is betévedne, akkor talán megváltoznánk mink is. A titokzatos idegen elgondolkodott és azt felelte, hogy akár itt is, mindenhol megszülethet bennünk, szerinte felülről jön az Erő, talán Isten. Aztán megkavarta a teát és azt mondta, valószínű mindenkiben ott él a remény, még olyanokban is mint mink vagyunk, benne is valamikor életre kelt és hatalmasabb mindennél, azóta van béke legbelül.

Mink csak ámultunk ezen, mert idáig nagyobb erőt a vodkán kívül nem ismertünk, legfeljebb magunkat gondoltuk annak, ezért is birkózunk vele időtlen idők óta. Aztán nem tudni honnan, talán az égből beszélt tovább a hang, vagy az idegen folytatta, de szó szerint ezt hallottuk:

- Isten nagyon bölcsen választott ki embereket, hogy adják tovább az ő jóságos szeretetét. Különös módon ezt nem csak híres emberekre, hanem betegekre, összetörtekre, reszkető kezű alkoholistákra, a mindenből kiközösítettekre is bízta. Nem tudni miért, de kegyelmet adott néhányuknak. - Mink a kocsmában döbbenten hallgattunk, majd így folytatta a titokzatos hang: - Akik megadták magukat, elismerték, hogy erőtlenek, de vágytak józannak lenni, cserébe olyan átalakulásban lehetett részük, ami kárpótolja őket minden eddigi szenvedéseikért, jóvátehették dolgaikat, újrakezdhették életüket. Csupán egy dologra volt szükség, hogy adják át magukat egy tőlük nagyobb Erőnek, hívja ki-ki a saját felfogása szerint. Hihetetlen, de ezután nagy fájdalmuk enyhülni kezdett és csodával határos módon képesek voltak józanok maradni és változni. Ám ezt nem személyes győzelmüknek tartották, hanem kegyelemnek, magunk sem értik miért pont ők maradhattak így életben. Valóságos csoda ez, mondta végül az ismeretlen hang, de mindenhol megszülethet, akár itt is, benned is. És mi, az összetört szívűek, a részegesek, vagyis a kocsma népe, ezt minden kétség nélkül elhittük.

Aztán mire kinyitottuk a szemünket az idegen és vele együtt a hang is eltávozott. Ott maradtunk ezekkel a gondolatokkal. Ökrös bácsi úgy érezte a sör is íztelen. Fura karácsony este volt. Olyan Kegyelemmel teljes.

Szólj hozzá!

az én apukám világa

2016.10.31. 19:07 önéletbaj

tudja pirike bennem nagyon mélyen ott lapul a kocsmák hangulata - mondta ökrös bácsi a pultnál két sör között - gyermekkoromban szinte ott nőttem fel, mert anyám mindig ideküldött, hogy hozzam haza fatert, aki persze nem jött, de itt mindig kért nekem málnaszörpöt és leihattam jutalomból a sörhabot. Ilyenkor én sem akartam haza menni, mert olyan édes hangulat volt itt, nem úgy mint otthon, ahová messzi kútról hordtam a savanyú vizet kupában, ha anyám mosni akart, de idebent minden bácsi vidáman ücsörgött és beszélgettek, néha még zene is volt és ha valaki szomorúan ült, nekem még az sem tűnt szomorúnak, mert oly elrévedt tekintettel bámult az maga elé, mintha másik galaxison járna és csak ámulni jött volna erre a titokzatos szent helyre, az Anna bisztróba, nem messze a postától, ahol mink laktunk. Tudja pirike drága én még nagyon emlékszem Gedei bácsira is, aki a pult mögött állt komor arccal és gyűrött fehér köpenyt viselt, mert akkoriban adtak magukra a kocsmárosok, olyan volt ő mint egy titokzatos orvos, vagy inkább pszichiáter, aki mindenkinek tud gyógyírt, még recept sem kell, csak néhány forint, mert ő fejből tudja az adagot, apámnak is sört adott hubertusszal és milyen boldog volt mindenki annál az asztalnál ahol ültünk, én meg visszavihettem az üres poharakat és olyankor Gedei bácsi megdicsért, hogy milyen jó gyerek vagyok, apám biztos büszke rám és az is volt, mert mindig mondta, én meg arra gondoltam hogyha felnőtt leszek csakis itt szeretnék élni vele. Nekem a kocsmák világa elragadónak tűnt, az maga volt a mennyország, nem is vágytam haza, csakis ide, mert itt minden egyszerű, nincs teher és a fodrászbácsival, meg a gyógyszerésszel egy asztalnál ücsörgünk, meg mások is mellén ültek, még a szamaras cigány pirman is ott itta az esti kávét, együtt nevettek és az a nagyon titokzatos órásmester, apám barátja - akitől annyira tartottam - még az is ott ült békésen mellettünk. Ezt én apukám mesebeli világának hittem és nekem fel sem tűnt, hogy úgy eltel ki tudja hány évtized, oszt látja itt vagyok, itt ragadtam, vannak akik nem járnak ilyen helyekre, sőt nem is isznak, de én ide születtem, talán itt is halok, mert apám is idejárt, pedig ő postamester volt, mindenki nagyon szerette, néha hegedült nekünk és tisztelték a faluban, de aztán eltávozott a mennyország postájára, mert oda is kellenek jó emberek és ott is van bisztró, pontosan úgy, mint ahogy gyermekkoromban láttam, ahol az én apukám ücsörgött néha. Aztán nemrég halottak napján haza látogattam, az Anna már nem olyan mint akkor, aztán kint a sír mellett arra gondoltam, most vajon büszke lenne rám az apám, de biztosan az, mert ő akkor is szeretett, amikor rossz voltam, az én apukám most is magához ölelne, még ha nem is lett belőlem postamester, megengedné, hogy mellé üljek, aztán együtt nevetnénk és leihatnám a sörhabot, csak úgy mint akkor gyerekként. Tudja drága pirike, én az apukám világában éreztem legjobban magam, ott ahol olyan boldog volt minden, arra az áldott kocsmahangulatra emlékezem, ami elkomorult azóta, hangulata összetört, szóval én azt a régit keresem ma is, mert mára szomorúvá vált az apám világa és azt az árva kisgyereket sem találom sehol, de talán ma, az utolsó sör után fel tudom idézni, én mindig ebben reménykedem.

(pappákos)

Szólj hozzá!

melltartó nélküli világnap

2016.10.13. 17:15 önéletbaj

na pirike, mi van ma? sajna már pólójáról látom hogy nem tudja - mondta ökrös bácsi a pultnál - ugyanis ma van a Nemzetközi Melltartó Nélküli Világnap. és ez nem vicc, benne van az újságban. valójában én mindig tudtam hogy kell egy ilyen nap, de mért pont októberben? és mért csak egy napon? drága pirike ha én lennék a miniszterelnök, akkor ez lenne az első amit alkotmányba foglalnék, a melltartó nélküli szabadságjogok kiterjesztése és ünnepe egész nyáron. májustól októberig minimum. én tuti kiemelt ügyként kezelném ezt, mert ha van, akkor kitör a világbéke, megszűnik minden pártviszály. szóval kezdetnek ez az október sem rossz, azért írtam is egy verset is bóuszként:

ha a nődnek nagy a melle

kezed rajta telepedne

ha meg éppen kicsi lenne

akkor is épp raja lenne

(bármilyen nagy ünnep lenne)

Szólj hozzá!

becsszóra többet sem

2016.07.09. 22:31 önéletbaj

...na jó csak még egyet...azért mert jólesik, meg ha nem esik jól, mert van pénzünk, mert egy fillérünk sincs, mert gyűlölünk inni, mert szerelmesek vagyok belé, mert ma nem vezetünk, vezetünk, így most már mindegy, mert elvették a jogsit, aztán iszunk, mert úgyis jogsi nélkül ülünk kocsiba, jól esik ha meleg van, ha hideg van, meg ha egyedül vagyunk és ha többen vagyunk, félelmet oldunk vele, bátorrá isszuk magunkat, hogy istennel is vitázzunk, aztán kétdekás munka előtt, néhány sör az alatt, munka után nagy kocsmaköröket, motivációs tréning elvonó előtt, aztán egy darabig titokban elvonó elvonó után, ja, ha szomjasak vagyunk, meg ha nem vagyunk szomjasak, na csak még ma egy pohárral, de aztán becsszóra többet egyet sem...na jó csak még egyet... 

Szólj hozzá!

Örökös körforgásban

2016.06.01. 21:23 önéletbaj

tudja drága pirike - mondta ökrös bácsi a pultnál - én örökös körforgásban élek, mert már ezerszer megfogadtam hogy többet nem jövök ide, legutoljára ma reggel esküdtem az asszonynak, de aztán mégis betévedtem, valami titkos gravitációs erő beránt ebbe az erőtérbe, pedig már az utcasarkon azon gondolkodom hogyan kerüljem el ezt a helyet, de minél jobban arra gondolok annál inkább bejövök, ettől aztán ideges leszek, arra meg iszom, amitől megnyugszom és ismét egyszerűnek tűnik minden és őszintén gondolok arra, majd holnap kerülöm el, mert mintha valami motivációs tréningen ülnék itt, tele vagyok energiákkal és az első pohár után széles perspektívák nyílnak ki előttem, minden megoldhatónak tűnik, minden olyan varázslatos, szent helynek látom, áldott bárpultmagány előtt valóságos oltár, hová áldozni járok, ezt nem értik otthon, mert igazi misztérium, csak aztán kiszakadok belőle és megkérdik hol voltál, akkor majd megint megesküszöm hogy ez volt az utolsó, a feleségem ilyenkor reménykedve néz, igaz látom hogy nem hisz már, ilyenkor esküdözöm, aztán reggel már én sem hiszek magamnak, az esti oltárkép csak álom, maga a pokol, bánatos vagyok, rettegek miatta, mert elrontottam valamit, pedig csak egy kicsit akartam másként, de ez lesz belőle, úgyhogy most itt vagyok szokás szerint a minden és semmi között, mert örökös körforgásban élek.

Szólj hozzá!

Mindig van egy kiindulópont

2016.05.11. 20:50 önéletbaj

Pirike én abszolút hiszek benne hogy van egy kiindulópont, ami a dolgokat okozza, mondta ökrös bácsi a kocsmapultnál. Például nem olyan régen egy apróság miatt konfliktusba, keveredtem valakivel, okára sem emlékszem, de ezt látták mások is, aztán azok miattunk vitatkozni kezdtek egymással, végül már mindenki vitázott mindenkivel és nem tudtuk ki-kivel van és ki kire miért haragszik, aztán még beszálltak mások is és most itt vagyok ismét egy viharban, pedig csak egy pici dolgot akartam másként. Ezután találkoztam egy barátommal és ezt elmeséltem, ő meg azt mondta, hogy tavaly sétálgatott a Dembinszky utcában, fájt kicsit a háta és az utcán egy ismerősével összefutott, a tanácsára elment egy maszek reumáshoz. Ott aztán beleszerelmesedett a doktornőbe és kész volt miatta elhagyni a feleségét, nagy balhé lett otthon, ezen nagyon őrlődött, miközben a háta is fájt, ezért egy gyógymasszőrt keresett, aki meg azt tanácsolta térjen meg, mert az segít és utazzon el zarándokútra, ott megvilágosodik kit válasszon. Erre elment, megtért, de ott szerelmes lett egy apácába, aki meg ettől totál kiborult, ki akart lépni a zárdából is, ezért ott az apácák között is nagy botrány kerekedett és ő inkább vissza akart menni valamelyik nőhöz a nyugalomba, de addigra doktornő meggondolta magát, a felesége lelépet valakivel, az apácalány meg bezárkózott a kolostorba depressziósan. Ő meg most itt van nő nélkül a legnagyobb zűrben, idegileg kiborulva és az egész tavaly kezdődött a Dembinszky utcában egy aprócska hátfájással. Úgyhogy abszolút megért engem és nagyon kell vigyázni milyen folyamatokat indítunk be, mert sajnos visszafelé még nem lehet csinálni a dolgokat, fejezte be a történetet ökrös bácsi, miután az első kiindulási pontot már leöntötte a torkán.

Szólj hozzá!

Párbeszéd ismeretlenek között

2016.03.31. 20:03 önéletbaj

-Jó napot!

-Mi tetszik?

- Mennyi egy üveg bor?

-290 forint.

-Az a legolcsóbb?

-Igen.

-Csak 250 forintom van.

-Rendben. Maga úgy is visszajön.

Szólj hozzá!

applikálok

2016.03.20. 18:21 önéletbaj

Az történt drága pirike - mondta ökrös bácsi a pultnál - hogy múltkor a WestEndben egy csajszi kezembe nyomott két kis színes izét, azt hittem gumicukor, de még időben szólt, hogy ne egyem meg, mert különleges szappan, és ha akarom ledörzsöli a kezem valódi tengeri sóval is, meg be is keni valamilyen mittudomén milyen különleges kenőccsel, ámultam, de mondta ne aggódjak, mert ránézésre tudja, hogy nem fogok nála vásárolni, mondtam így igaz, semmikép sem vennék semmit, mert nemrég vettem egy okostelefont és azóta az életem gyökeresen megváltozott, 1 hete csak applikálok, meg ilyenek, már az ujjaimat sem érzem, nem hogy az agyamat. beszélgettünk, jókat röhögött, még a körmömet is bepolírozta, igaz csak az egyiket, de mondtam neki nem baj, még úgy is kesztyűt hordok, és kézkezelés után felkínálta plusz bónuszként, mert így feldobtam a napját, megmutatja hogyan kell a telót használni, mert látja rajtam mekkora balfasz vagyok okosban. Úgyhogy kb 1 órát ültem a eladó pultnál és a végén egy kisebb csoport magyarázta lelkesen nekem és egymásnak mit hogyan és miért, még össze is vitáztak egymás között, aztán meg kibékültek, hogy melyik milyen. A végére összezavarodtam, próbáltam az instrukciók szerint útvonaltervező alapján hazamenni, ez okostelefon nélkül általában 15 perc, de így 1,5 óra lett, ugyanis eltévedtem, de ez sem érdekelt, mert mióta van okos telefonom, egy csomó emberrel személyesen beszélgetek, mint ahogyan magával is, és annyira segítő kész mindenki, ezért végtelenül hálás vagyok, és erre a jó hírre pirike, ugyan applikáljon már nekem egy vodkát sörrel, mielőtt hazanavigálom magam.

Szólj hozzá!

a művészi látásmódról

2016.03.06. 20:26 önéletbaj

tudja pirike - mondta ökrös bácsi a pultnál - a barátnőm művészetekkel foglalkozik, olyan áhítattal tud nézelődni, hogy közben egy kortyot sem iszik, mert annyira lekötik azok az izék, ezt sohasem értettem, pedig nekem is van érzékem, azért is ülök mindig itt a tükrös bárpulttal szemben, no de egyszer elmentem vele 3 napra pozsonyba, de az is lehet hogy bratiszlavába voltunk, már pontosan nem emlékszem, ott első nap egyből megnéztünk 2-3 tucat homlokzatot, vagy mit, úgy tervezte ma csak ilyeneket nézünk, holnap meg múzeumot, holnapután meg képeket, valóságos listája volt neki amit művészileg akart látni és áhítattal nézte a romos falakat, én próbáltam megfejteni hogy mit és miért, de nem jöttem rá, ez pedig nagyon szorongató érzés, legalább olyan, mint amikor reggel ránézek a mobilomra és nem emlékszem hogy miről is beszélhettem anyámmal este 1 órán keresztül, ezért mondtam neki csak nézelődjön, én 1 percre beugrok itt a sarkiba megiszok egy kávét és jövök mindjárt, aztán a fene sem tudja miképpen, de 3 nap múlva otthon ébredtem, és nem tudom hol voltam és nem tudom mit láttam, de homlokzatokat már csak pesten, a legutolsó emlékem az volt hogy kértem egy kávét meg biztonság kedvéért egy sört is beherovkával, gondoltam 2 perc az egész, de máshogy történt, mert több beherovka is lehetett, úgyhogy csak ennyit tudok mondani a homlokzatokról, de amit láttam belőle az nagyon impozáns volt, igaz többet nem megyek, mert nekem nagyon eksztatikus élményt okoz a művészi látásmód

Szólj hozzá!

Az első fekete lyuk gravitációs hatásáról

2016.02.13. 19:03 önéletbaj

...tudja drága pirike ez első pohár italt ahhoz tudnám leginkább hasonlítani - magyarázta ökrös bácsi a pultnál - mint amikor ebben a kibaszott univerzumban egy nagy fekete lyuk előtt állok, aminek próbálnám ugyan kétségbeesetten elkerülni szívóhatását, de valami titokzatos és mérhetetlenül erős gravitációs erő magával ragad, majd rögtön utána jön a téridőgörbülés,  amiben az addig látható dolgok válnak láthatatlanná és mindez fénysebességgel játszódik bennem és máris az utolsó pohárnál tartok csak éppen az első és az utolsó között legalább húsz pohárral ittam, ha nem többel. Az én esetemben leginkább az első pohár a baj, oda bekerülni olyan, mint fekete lyukba zuhanni, ahol az alkohol hatására gravitációs vonzásba kerülnek a poharak, innen a fény sem szökhet, nemhogy én, így menthetetlenül összeolvad az összes többivel és máris a káoszelméletnél vagyunk. Érti ugye? Na szóval ennyit Einstein elméletélről, meg a fekete lyukak gravitációs hatásáról. 

Szólj hozzá!

ökrös bácsi narratív elemzése ivásról és nemivásról

2016.02.08. 20:28 önéletbaj

tudja pirike csak ez kettősség ne lenne - mondta ökrös bácsi a putra támaszkodva - ugyanis az első kör után mindig végtelen perspektívák nyílnak meg előttem, és továbbiakban a kibogozhatatlan ügyeim is egyre megoldhatóbbnak látszanak, valójában olyan, mintha nem is lenne lehetetlen előttem, ilyenkor eltörpül az idő, legfeljebb záróra felé van jelentősége, de ilyenkor német precizitással képes vagyok megszervezni az otthonra való italt, mert az olyan nekem mint a mankó, a legbiztosabb pont, ilyenkor azt érzem, hogy: igen, így szeretnék, mert ez olyan problémamentes és minden olyan könnyű. Csak aztán másnap, amikor próbálom előkotorni a történteket és döbbenten nézem hogyan is voltam képes beszélni telefonon 1 órán keresztül és vajon mit mondhattam, meg hol és meddig lehettem, ezek csupa megválaszolatlan kérdések, minden marcangoló teher, minden megoldhatatlannak látszik, minden olyan problémás, minden olyan nehéz, ilyenkor megesküszöm, hogy soha többé egy kortyot sem, isten engem úgy segéljen, és higgye el drága pirike én ezt akkor komolyan gondolom és talán délig ki is tartok, csak ezután indulok el, de csupán kenyérért és parizerért, és megígérem, hogy időben visszajövök, de már ilyenkor izgulok, mert már tudom hogy véletlenül erre erre jövök, persze nem akarok bejönni, de lelkem mélyén tudom, hogy igen és reménykedem, hogy talán megúszom egy sörrel, de aztán ki tudja innentől milyen erők irányítanak, mert már az első korty után megadom magamat, hagyom hogy ismét végtelen perspektívák nyíljanak előttem, mint most is, olyan álomszerű minden, ilyenkor már minden úgy jó ahogy van, itt biztonságban vagyok, lehet nincs is ez a kettősség és csak álmodom az egészet.

Szólj hozzá!

szívgenerál

2016.01.29. 13:28 önéletbaj

...ne aggódjon, dehogy halok meg drága pirike, csak szívgenerálra megyek be néhány napra - mondta ökrös bácsi a pultnál - én nem vagyok idióta, tudom, hogy ide csak élő emberek jöhetnek, nekem meg eszem ágában sincs meghalni, nem akarok úgy járni mint szegény dodó, aki alig kezdte el velem a vitáit, a halála miatt örök vesztesként kellett befejeznie, meg hát pacalpörköltet sem ehetnék, pedig azt nagyon szeretem, de nekem olyan apróságok is hiányoznának, mint a fogmosás, vagy a reggeli újságolvasás, de még pisilni sem lehet holtan, szóval minden ellene szól, ezt hiába magyaráztam veres jocinak, nem hallgatott rám és kipurcant, emiatt egyáltalán nem tud ide jönni, én meg ráadásul jobban szeretem magam mint bárki mást és tudom maga is kedvel engem, tudja, hogy drága pénzért vásárolom meg naponta itt a helyem és törzsvendégként nem hozhatom olyan helyzetbe hogy kipurcanok, meg persze kancsal era mellébe is csak itt tudok záráskor véletlen belekapaszkodni, szóval ne aggódjon miattam, dehogy dobom fel a talpam, ha mégis, akkor megint gyorsan visszajövök, úgy mint a múltkor, mert az én szívem nem bírná ki a halált...

Szólj hozzá!

hazudozásról

2016.01.17. 16:30 önéletbaj

az a helyzet drága pirike - mondta ökrös bácsi a pultnál - én ritkán hazudok és akkor is csak utólag veszem észre, képzelje tegnap este a vacsora végén már nemigen fért belém csak néhány fröccs, ezért egyik kezemben a félig lerágott csirkecomb, a másikkal éppen tölteni készültem, amikor felhívott a lányom aki folyamatosan aggódik miattam és telefonon keresztül megállapítja ha ittam, amit én persze letagadok, mert mi köze hozzá, most megkérdezte hogy vacsoráztam-e, mondom neki nem, csak majd most fogok, miközben ott volt előttem a tányérban a maradék pörkölt és tele volt a hasam, de tovább kérdezett, biztos-e, mert mintha kanálcsörgést hallana, vagy a pohár csörgött, erre érthető módon tök ideg lettem, mondom neki holtbiztos, hogy nem ettem és csak a televízióból beszűrődő zaj amit kanálcsörgésnek hallott, persze a tévé nem volt bekapcsolva, szóval semmi nem volt igaz, de nem véltem hazugságnak, mikor még én sem tudom mi a valóság, mert a dolgok nálam bonyolult logikai láncolatban követik egymást, képzelje reggel visszanéztem a telefont és döbbenten láttam, több mint félórát beszélgettünk, hogy miről arra alig emlékszem, szerintem ilyenkor maguktól jönnek elő a szavak, ezért nem hazugság ez, most átmegyek a sarki krimóba, mert lehet hogy a feleségem itt keresni fog, de akkor mondja meg neki, hogy már nem járok ide, mert tegnap ezt mondtam és erre határozottan emlékszem, bár lehet nem tegnap volt, vagy a lányomnak mondtam, tökmindegy, a sarkiban úgysem fognak keresni, ott majd kigondolom, és majd ott megoldok mindent, ők persze valamiért nem hisznek nekem, állandóan csak kavarnak, ezért van ez a nagy zűr, én meg ugye nem bonyolítom a dolgokat, gondolom megérti, mert ez a színtiszta egyszerű igazság.

Szólj hozzá!

a tervezett napokról

2015.12.26. 20:17 önéletbaj

dehogy vagyok én devizahiteles, igaz hasonló, de jobban át vagyok verve - mondta ökrös bácsi a pultnál - tudja pirike ez olyan mintha egy képzelt szerződésem lenne a piával, csak a kisbetűs részt nem olvastam el és emiatt folyton rácseszek, látja maga is hogy az első pohár után mindig úgy érzem széles perspektívák nyílnak ki előttem, hihetetlenül jóképű vagyok, mindenki a barátom, minden ügyem megoldhatónak látszik, csak aztán valamiért máshogyan alakul, másnap behugyozva ébredek, jó esetben otthon és nem valahol másutt, a tárcám pedig sehol és monokli a szemem alatt, pedig higgye el mindig megterveztem előre a napot, fogadalmat is teszek hátha segít, aztán mindig valami más történik, a múltkor például csak egy fröccsre ugrottam át jocihoz és másnap este vittek haza, azóta is azon gondolkodom hol jártunk, mert ott valószínű hogy egy darabig nem látnak minket szívesen, szerencsére legtöbbször csak apró részleteire emlékszem ezeknek a tervezett napoknak, kérdem én ilyen kétségbeejtően siralmas lelkiállapotban hogyan őrizzem meg a lelki békém, amikor folyamatosan azért basztatnak hogy mások lelki békéjét zúzom porrá, de én ma is újra strukturálok, örök optimista vagyok, lehet ez a vesztem, nos pirike ennyit röviden a tervezett napokról, és ma tényleg csak egy gyors körre ugrottam le, mert sietek haza, isten engem úgy segéljen.

Szólj hozzá!

Ökrös bácsi karácsonyi élménye

2015.12.23. 11:35 önéletbaj

Egy ismeretlen tévedt kocsmánkba, azt mondta nem szokott már ilyen helyekre járni, de nagyon fázik és csupán egy teát kért. Tök józan volt. Mink ámultunk ezen a csodán söröspohárral kezünkben. Aztán nem tudni honnan, de jött egy hang, talán az idegen szólt, de szó szerint ezt hallottuk:

- Isten nagyon bölcsen kiválasztott egy csoportot, hogy adják tovább az ő jóságos szeretetét. Különös módon ezt nem híres emberekre, hanem a betegekre, az összetörtekre, a reszkető kezű alkoholistákra, a mindenből kiközösítettekre bízta. Nem tudni miért, de kegyelmet adott nekik. - Mink a kocsmában döbbenten hallgattuk, majd így folytatódott - Olyan változásban lehetett részük, ami kárpótolta őket minden eddigi szenvedéseikért, jóvátehették dolgaikat, újrakezdhették életüket. Átadták magukat egy tőlük nagyobb erőforrásnak, amit ki-ki a saját nyelvén hívott és saját felfogása szerint képzelt el. Hihetetlen, de nagy fájdalmunk enyhülni kezdett és csodával határos módon képesek voltunk józanok maradni. És ez nem személyes győzelmünk, magunk sem értjük miért pont mi maradhattunk így életben. Valóságos csoda ez, mondta az ismeretlen hang és mi, az összetört szívűek, a részegesek, vagyis a kocsma népe, ezt minden kétség nélkül elhittük.

Aztán mire kinyitottuk a szemünket az idegen és vele együtt a hang is eltávozott. Ott maradtunk ezekkel a gondolatokkal. Ökrös bácsi úgy érezte a sör is íztelen. Fura karácsony este volt. Olyan Kegyelemmel teljes.

Szólj hozzá!

a probléma

2015.07.22. 20:13 önéletbaj

...tudja pirike abból még sosem volt gond ha józan voltam. és maga ismer jól, hiszen évek óta idejárok, úgy is tekintek magára mint a pszichológusomra. nos ezért gondolom érti a problémámat is - mondta ökrös bácsi a pultnál. pirike némán bólintott és kirakta eléje a szokásos adagot.

Szólj hozzá!

kocsmafelirat

2015.06.06. 20:14 önéletbaj

...látja pirike - mondta ökrös bácsi a pultnál - ez a szemét is megitta a piámat amíg kimentem cigizni és lelépett. ilyenkor legszívesebben kiírnám a falra nagybetűkkel hogy ez a néhány link alak megértse: "ha a kocsmába jössz nem veheted el ökrös bácsi piáját. mert ha igen akkor utólag pofán vág, azután kifizetteti veled az okozott kárt." ugyehogy igazam van?

Szólj hozzá!

mediáció felsőfokon

2015.05.29. 13:31 önéletbaj

...drága pirike egyszerűsítem - mondta ökrös bácsi a pultnál - mert maga pozícióból beszél. én viszont érdekből. szerintem mindenkinek megéri ha megszponzorálja a kért adagot. ez közös érdekünk. természetesen töményre nem kérek vodkát. elég a sör. szerintem mindenkinek engedni kell, ez nálam elvi kérdés. így mindenki jól jár. ugye érthetőbb?

Szólj hozzá!

eszelős szerelem

2015.05.20. 00:03 önéletbaj

...tudja drága pirike ez leírhatatlan érzés - mondta ökrös bácsi a pultnál kezében a pohárral - mert kimondhatatlanul szeretem, de úgy mint még senkit soha. tulajdonképpen mindent megtennék hogy megkaphassam, aztán amikor elérem hamar tovaszáll és csak iszonyú fájdalom marad utána. ilyenkor aludni sem tudok, de ébren sem jó, mert csak ő jár az eszemben. vágyakozom rá. bár tudom tönkretesz, de mit csináljak ha szerelmes vagyok belé. nem tudom ott hagyni. vágyakozom rá. szóval pirike, remélem maga megérti, mert sokan nem, de nekem ilyen az ital. tudom sokaknak semmi, de nekem eszelős szerelem. lehet bele is pusztulok.

Szólj hozzá!

megváltozóban

2015.05.17. 08:31 önéletbaj

...én most nagyon komolyan gondolom a változást - mondta a pultnál ökrös bácsi - ezért megmondtam az asszonynak, csináljon a lakásban rendet mert elegem van ebből a koszból! a gyerekeket meg utasítottam: tanuljanak, különben elverem őket! az orvosomat kioktattam: ne hajtogassa folyamatosan hogy ne igyak, mert már otthon is ezt karattyolják! de pultos pirikének is elmagyarázom századszorra, hogy ne vizezze a pet palackos aszút, mert az már eleve tablettás kiszerelésű vizezett. aztán még van pár ember akinek jól megmondom a magamét, ha már megváltozóban vagyok. elvégre egyszer rendet kell tenni magunkban, nem igaz?

Szólj hozzá!

ökrös bácsi megoldhatatlan dilemmája a kocsmában

2015.05.13. 20:27 önéletbaj

1. pirike adjon inni mert meghalok!

2. pirike ne adjon inni mert meghalok!

Szólj hozzá!

konzultáció

2015.05.02. 18:09 önéletbaj

..vannak akik azt mondják túl drága a csapolt sör pirikénél, míg  mások szerint vizezi is. naszóval. néhány ilyen és hasonlóan fontos kocsmánkat érintő kérdésekről tartottunk ma konzultációt, aminek eredménye az lett hogy pultos piri berágott ránk és azt mondta hogyha sokat okoskodunk akkor nincs több hitel és még vizezett sört sem kapunk. ezért inkább visszakoztunk, csak veres joci hőbörgött hogy szerinte még az unikum is hígítva van keserű likőrrel de mondtuk neki hogy fogja be a pofáját, konzultáljon inkább az orvosával. a konzultációról még az jutott eszembe, hogy bár én nem sokat tanácskozom hanem inkább döntök mihamarabb, de qrvára remélem hogy a velem történő beszélgetés után senki nem fogadja meg a tanácsaimat mert akkor rábaszik. és ez tuti, mert saját magamról tudom hogy ez így van. én is rábasztam.

Szólj hozzá!

ökrös bácsi a befolyásolhatatlan ember

2015.04.30. 21:26 önéletbaj

pirike drága higgyen nekem, bennem megbízhat, én befolyásolhatatlan vagyok. maga jól ismer és tudja hogy otthon már évek óta próbálnak lebeszélni az italról, de még ebben sem hagyom magamat befolyásolni, ugyanis szilárd a jellemem és biztos lábakon állok, amikor nem vagyok éppen részeg. ezért nyugodtan hitelezhet nekem egy sörfelest becsületes vissza nem adásomig.

Szólj hozzá!

az ökölvívó bajnokság

2015.04.27. 18:10 önéletbaj

...ma ökölvívó bajnokságot rendeztünk. utána kimentünk a kocsma elé, hogy összebeszéljünk (hátha jól jön majd) meg különben is útban voltunk, hiszen pultos pirike vödörrel mosta fel a vért. nagyon dühös volt, de mink örültünk mert veres joci nyert kiütéssel és ő mi asztalunknál szokott ülni. ugyan itt ritkán szoktunk ökörvívó meccset tartani, mert csak italozzanak a szorgalmas kisemberek békésen,  de néha nem megkerülhető hogy valakit betegállományba küldenek idegessége és rossz reflexei miatt. és ez történt most is dodóval a pult előtt. amúgy meg unalmas volt ez a nap.

Szólj hozzá!

egy mondat a kocsmába járásról

2015.04.25. 13:44 önéletbaj

...tulajdonképpen csak két helyen vagyok törzstag - mesélte ökrös bácsi a pultnál - de szívesen bemegyek inni bárhová - majd elgondolkodva hozzátette - hacsak nem vagyok valamiért kitiltva, mert én a szabályokat nagyon tisztelem.

Szólj hozzá!